Következő utazásunk a Bärenschützklamm-hoz vezetett.
Igazából az előző Hohe Wand nem nyújtott akkora élvezeti robbanást mint a legelső Rax túra, ezért próbáltam egy kicsit látványban gazdagabb következő helyszínt keresni... sikerült is, nagyon is. De ne rohanjunk ennyire előre. Tehát a Bärenschützklamm azaz a Medve-szurdok Ausztria egyik legnagyobb (valamint, szerintem a leglátványosabb) szurdokvölgye. Budapestről már egy picit távolabb esett mint az eddigiek de még mindig nem elérhetetlen. Nagyjából 360 km Graz irányába. Mixnitz településnél találjuk. Már útközben sikerült ráhangolódnom a tájra, hiszen ismét Semmering irányába vezetett az utunk az S6 autópályán, amely a hegyek között cikázik át, illetve Mixnitz is nagyon szép helyen fekszik a Mura folyó partján. A városba beérve könnyen megtalálható az ide érkezők számára fenntartott parkoló. Több parkolónak kialakított placc is van, nekünk sikerült a legtávolabbiban megállni. Ami viszont jó pont, hogy nagy meglepetésünkre gondoltak a turistákra és egy konténer mellékhelyiség volt odatelepítve. Láttunk már tisztábbat, de nagy panaszunk nem lehetett rá, legalább volt.
Túra cipők a lábakon, táska a hátunkon, megindultunk a parkolóból a szurdok bejárata felé. Egyébként nem lehet eltéveszteni, nagyjából egy patakot kell követni és az utat, azt a nagyjából 3 km hegynek felfelé vezető utat.... ami néhol apró kavicsos, néhol pedig kicsit nagyobb kavicsos és emelkedős és nem utolsó sorban egyébként eléggé látványos.
Úgy 40 perc hegymenet után egy kissé kezdett furcsa lenni, hogy mikor érünk már egyáltalán a bejárathoz ahol a belépő ellenében mehetünk be a szurdokba, (Egyébként erre a szakaszra egy Nordic Walking bot nagyon jól jött volna).de akkor végre megpillantottuk a kis fakunyhót, amelynek kéményéből oly hangulatosan gomolygott kifelé a füst.
Még a belépő megvétele előtt van lehetőség megpihenni egy kicsit mielőtt újra nekiindulna az ember. Ugyanis csak innen jön a neheze. Mert azt érdemes tudni, hogy a szurdokba falétrákon vezet az út, némelyik szinte sík mintha egy pallón sétálna az ember, de vannak kifejezetten meredek szakaszok is. Több mint 150 ilyen létrán,pallón,hídon illetve 2900 lépcsőfokon kell keresztülküzdeni magát az embernek 1,5 km hosszan és 350 méter szintkülönbséget letudva. Tehát ha bejutottunk a kapun ami felnőtteknek 3,5€ kerül akkor onnan már nincs visszaút. Az útvonal szigorúan egyirányú.
Menet közbe ha egy lassabb csoport fog elénk kerülni akkor a legtöbb esetbe sokáig mögéjük kényszerülünk, persze vannak bizonyos részek ahol előre tudnak engedni, vagy esetleg ki tudod Őket előzni, de azt gondolom, hogy ez itt nem lóverseny senki ne siessen élvezze a látnivalót. A bejárat után váltakozó nehézségi fokai vannak a szurdoknak, de a szánk tátva maradt, a zubogó patak mellettünk folyt. A vízesések és a sziklákba rögzített falétrás út, egyszerűen elképesztő látványt nyújtanak. Néhol a fejünkre is hullott pár csepp víz de nem zavaróan.
Azt azért meg kell hagyni, hogy amíg felértünk a bejárathoz sikerült kimelegedni, viszont a szurdokban volt egy egy szakasz ahol kifejezetten fáztunk. Erre a célra szerintem érdemes bepakolni egy vékonyabb polár pulóvert, vagy egy hosszú ujjú technikai pólót. Bizonyos szakaszok nem kifejezetten lesznek a tériszonyosok kedvencei, de ha én kibírtam másnak is menni fog. Nagyjából félúton van lehetőségünk megpihenni egy kis faházba vagy a faház előtt.
Mi itt gyorsan vettünk is magunknak innivalót, mert ezt az egyet sikerült alulbecsülnünk. Érdekes módon mikor kérdeztem, hogy mivel tartozok, az osztrák úr azt mondta, hogy amennyit gondolok, mert becsületkassza van. Számomra ez nagyon furcsa volt illetve még utólag is az, bár gondolom nincs olyan ember aki fizetés nélkül távozna. Még pár szót beszélgettünk, illetve a beszűrődő napfényben megvilágított tájban gyönyörködtünk. Kis pihenés után megindultunk az út második felének. Azt hogy mióta sétáltunk már nem tudtuk megítélni, másrészt eléggé feltorlódott a sor, és volt amikor meg kellett állni a lépcsőfokokon. (Apropó a lépcsőfokok, akinek kisebb lába van leginkább hölgyek gyerekek készüljenek fel rá, hogy a két lépcsőfok között elhegyezett extra ... nevezzük kereszttartót nem fogja elérni a lábuk, így nekik egy kicsit kényelmetlenebb lesz az ezeken való haladás.) Innen már ki volt írva a szurdok végén lévő pihenőhely, hogy már csak nagyjából 20 percre van, de még fél óra múlva sem volt ott :) pedig már nagyon vágytunk rá, hogy egy csöppet leülhessünk. Szerencsére nem kellett sokat várnunk rá, hamarosan megpillantottuk a szurdok tetején lévő Hüttét. Aminek elsőre nagyon megörültünk aztán egy kicsit el is szomorodtunk, mert teli volt, de annyira, hogy még a Hütte előtt lévő füves területen is emberek feküdtek és ott ettek ittak, vagy csak próbáltak újra feltöltődni. Végül szerencsénk volt, és lett helyünk, ahol sikerült ennünk, innunk és közben megpihennünk.
A Hüttétől van lehetőség tovább menni a hegyre fel 1722 magasra, ami még a Hüttétől a kiírás szerint olyan 3 - 3.5 óra. Mivel minket már ez is igen megviselt, ezért mi a visszafordulás mellett döntöttünk. Sajnos lefelé elég meredek az út és a nagy része kavicsos. Ide is jól jött volna a Nordic Walking bot... hát legközelebbre biztos, hogy veszünk, mert mi nagyjából csak szerencsétlenkedtünk lefelé. Mire leértünk már éreztük a combunkat és a térdünket, vagyis ha pontosabban akarnám megfogalmazni inkább már nem éreztük :) Lefelé, sikerült egy forrásból vizet vételeznünk, ahol már egész nagy sor állt, mindenki a szomját szerette volna oltani. Igazából nem néztük az időt, de meg vagyok róla győződve, hogy nyugodt tempóval néha néha megállva fotózva lefelé is eltelt bőven 1,5 óra amíg visszaértünk az autóhoz a parkolóba.
Összegezve, ez egy nagyon jó túra volt, viszont elképesztően kivette az ember erejét, viszont jóleső érzéssel fáradsz el. Máskor is végigmennék újra....de a feleségem szerint csak egyedül, mert Ő ide többet vissza nem jön. Én azt gondolom, hogy kezdőknek valóban fárasztó lesz, de meg tudják csinálni, aki pedig már gyakorlott és életében nem először lát szurdokot mint mi annak 1-2 fokkal könnyebb lesz. Látványban elképesztő és csodaszép, ami minden nehézségért kárpótol, viszont vannak fontos dolgok amikre feltétlenül fel kell készülni. Fontos, hogy legyen nálunk egy pulóver a táskában, mert a szurdokba vezető úton ömlött rólunk a víz azonban a szurdokba pedig rettenet hideg tudott lenni ahová nem értek be a nap sugarai... kell egy esőkabát, mert ha itt utolér az eső, sajnos nem csak úgy visszafordul az ember és 5 perc múlva az autójánál van. Legyen megfelelő mennyiségű víz és étel. Ja és ami számomra egyértelmű, kössetek utasbiztosítást, mert fölfelé hiába van létra, palló, híd, lépcső ott is megtörténhet a baj, de lefelé sokkal inkább, hiszen akkor az erdőbe kavicsos murvás úton botorkálsz lefelé, és bármikor megcsúszhatsz vagy kimehet a bokád. És akkor itt jön szóba a jó cipő, egy kényelmes jó magas szárú túracipő. Ez nagyon fontos, láttam embereket akik az utcai cipőjükben szerencsétlenkedtek, nem volt őszinte a mosolyuk. És ha megoldható ha kocsival vagy busszal érkeztek egy váltás pólót, zoknit hagyjatok ott szárazon. Ezt még az előző túránkon fogadtam meg ahol sikerült nagyon eláznunk. Lehet elég sok negatívum van ebben a kis beszámolóban, de higgyétek el MEGÉRI!
http://www.baerenschuetzklamm.at/web/
