Bizonyosan sokatokkal előfordult már, hogy ültök otthon a és azon gondolkoztok, hogy mit kéne csinálni hétvégén. Tavasz van, a hétvégére kiváló időt mondanak, csak nem ülünk a négy fal között. Belváros (Budapest)?... Mostanában egyre jobban kezdem nem kedvelni a várost... Hmm menjünk egy állatkertbe. Budapest Zoo, ha jó idő van teli van és nem is olyan rég voltunk már ... Nyíregyháza ... majdnem pont egy éve voltunk, és végül, ahogy végiggondolom szinte minden állatkertben jártunk már ami érdekelne minket. Mi legyen. Általában ilyenkor jön Nálam az, hogy előkapom a Google maps-t. Nos, most is így tettem és elkezdtem Nyugati irányba nézelődni. Ilyenkor általában bekapcsolom a fényképek funkciót, hogy lássam mások mit láttak. Megakadt a szemem egy fotón, egy felvonóval... Hmm hova mutat a fénykép helye... Ausztira. Gyorsan megnéztem mekkora távolságra van az Otthontól. 300 km .. végülis nem is olyan sok. Menjünk! 

Tehát az elhatározás megvolt, már csak a hétvégét vártuk. Indulás előtt azért kicsit utánaolvastam, mégis mire számíthatunk, hiszen sosem voltunk még túrázni. Még az indulás előtti napokba ellátogattunk egy túraboltba, hogy vegyünk egy-egy túrabakancsot, illetve egy hátizsákot amibe bele lehet rakni némi italt és élelmet. (Ekkor még ennyiben merült ki a túrázáshoz szükséges dolgok listája a fejemben. Természetesen ez azóta lényegesen gyarapodott, mint ahogy a túracipőink száma is.)

Eljött a hétvége, megbeszéltük, hogy reggel 7 órakor indulunk 300 km ... legkésőbb 10 órára odaérünk. Indulás, Budapest - Hegyeshalom - Pandorf - Bécsújhely - Semmering. Na igen Semmering ... eredetileg Gloggnitz-i lehajtót kellett volna használni majd a 27-es úton tovább Reichenau an der Rax irányába. Csakhogy indulás előtt kinéztem, hogy erre is lehet menni és milyen jó kis kacskaringós út visz arra. Hát akkor menjünk arra lássunk is valamit. valóban kissé kacskaringós, amolyan vadregényes útszakaszra tévedtünk, és rögtön meg is tudtam állapítani, hogy bizony így nem 3 órás lesz a menetidő, de őszintén szólva egy percig sem érdekelt, ugyanis már út közben is elképesztő látvány fogadott minket. (Azelőtt még nem jártunk Ausztria ezen részén) 

Az erdő közepén vezetett végig az utunk és közben rengeteg csodát láttunk. Áthaladtunk a Semmeringi vasút viaduktja alatt, illetve ha nem az erdőben a sziklafalak között autóztunk akkor csodás kilátásban volt részünk. Én azt ajánlom, aki teheti menjen erre, tovább tart de látványért megéri.

Ezután megérkeztünk a felvonó épületéhez. Első és legnagyobb meglepetésünkre elképesztő tömeg volt. Vagyis elképesztő mennyiségű autó volt a parkolóban. Szerencsére az épület alatt jobb és baloldalt is találhatóak parkolók, nem kevés számban, tehát volt helyünk. A parkolóból pár lépcsőfeljárón át jutunk fel az indulási állomásra. Egy kellemes kőépület, benne pénztárral, souvenir kisbolttal, mosdóval, ami ingyenes. Megvettük a jegyeteket. Természetesen bankkártyával is lehet fizetni.

Felnőtt - 27 Eur 

Gyerek: 6 éves korig ingyenes

             6-15 éves korig 13,5 Eur

             15-18 éves korig vagy diákigazolvánnyal 27 éves korig 24,5 Eur

             Kutyáknak 8 Eur (csak szájkosárral, ha esetleg nem lenne, a völgyállomáson lehet "bérelni") 

Egy LCD kijelzőn láthatjuk mikor indul a felvonónk, szerencsénk volt, mert pont a jegyváltás után indult is. Viszonylag nagy felvonóról/lanovkáról van szó, nem számoltam mennyien voltunk benne, de jött velünk két kutyus is, illetve egy viszonylag nagy babakocsi is. Majd megkezdődött az emelkedés. Nagyjából 535 méterről emelkedünk közel 1540 méteres magasságig. Miközben hangtalanul és kényelmes tempóban emelkedünk, csodálatos kilátás nyílik a felvonó ablakaiból. A hegyállomáshoz érve Raxalpen-Berggasthof azonnal csodás panorámában gyönyörködhetünk. Aki szeretne az a túra előtt még a Gasthof-ban ehet, ihat, vagy rögtön valami souvenir vásárlásába kezdhet. 

Túraútvonalunk a hegyállomástól indult. A páratlan kilátás amiben ezelőtt még nem volt részünk, állandóan megállásra kényszerített, hogy egy egy fotót készítsünk. A túraút köves, kavicsos, tehát jó döntés volt a túrabakancs megvásárlása ez már biztos. A túraútvonal ennek ellenére nem mondható nehéznek, hozzáteszem ez volt első ilyen jellegű túrázásunk, vagyis ha jobban belegondolok ez volt az első túránk. Juhéé. Tehát a túraútvonal enyhén emelkedik, útközben mindenhol az alpesi virágok színei törik meg a hihetetlenül zöld fű színét. Úgy nagyjából 15 perc séta után a következő csoda... Hó!!! kiáltottunk fel egyszerre. Nekünk ez elég hihhetetlen volt Június első napjaiban. Természetesen itt is elidőztünk, fotóztunk, hógolyóztunk, szórakoztunk és közben állandóan mosolyogtunk.

Továbbhaladva táblák mutatják, hogy merre vezet az utunk. Következő állomás az alpengarten. Véleményem szerint az egész egy nagy alpengarten, zöld fű, apró különböző színű virágok, és csak ismételni tudom magam, elképesztő kilátás. Továbbhaladva egy kisebb séta után következő állomás az Ottohaus (1640 m). A Gasthaus-ban lehetőség van megpihenni, enni, inni. Érdemes leülni a vendégház előtt lévő padokra, enni, inni és közben feltöltődni a panoráma által nyújtott látványban. A vendégháztól nem messze egy kilátópontot építettek egyenesen egy szakadék fölé. Remek fotókat készíthetünk. A kilátó mellől egy sziklás részen a Jakobskogelhez lehet feljutni, vagy Ottohaus mellett folytatjuk tovább utunkat. Sajnos idő hiányában vissza kellet fordulnunk. Tudtuk, hogy kezdő túrázok vagyunk és nem tudtuk mennyi idő alatt érünk vissza hegyállomásra, valamint nem szerettük volna kockáztatni, hogy esetleg lekéssük az utolsó lefelé közlekedő kabint. Persze mint később kiderül egy kicsit túlaggódtuk a dolgot, de legalább nem maradtunk fenn. Másrészt elsőre sikerült ebben is kellőképp elfáradnunk. 

Lefelé várnunk kellett, mert az első lanovkára nem fértünk fel. Így a fél órával későbbivel tudtunk lemenni. Leérve átnéztük az aktuális hűtőmágnes kínálatot, majd vissza az autóhoz. Fentről láttuk az út mellett haladó folyót, gondoltuk megnézzük, milyen lehet közelről. Erre is csak annyit tudok mondani, érdemes volt. A helyiek a folyó sekélyebb részén hűtötték magukat az igencsak meleg kora Júniusi napon.

Összegezve első túrának tökéletes választás volt. Mind látványban és élményekben gazdag volt, egyszerűen csodálatos. Hazafelé az autópályán már azon járt a fejem, hogy mi legyen a következő...

https://www.raxalpe.com